, ,

Kedvenc gyógynövényem: a Kakukkfű

A kakukkfű az egyik kedvenc gyógynövényem és illóolajom. Rendszeresen felbukkan hol a teámban, hol a párologtatóban, de van, amikor a mellkaskenőcsben. A téli hónapok egyik elengedhetetlen immunerősítője. Nyáron frissen szedem a kertemből, télen a konyhaablakból.

kakukkfu_1Mire jó a kakukkfű?
  • Immunerősítő, antibakteriális, antivirális hatása van.
  • Antiszeptikus hatású – fertőtlenítő
  • Légúti gyulladásoknál: köptető, nyálkaoldó, köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő (pl. torokgyulladás, nátha, légcsőhurut, hörghurut esetén)
  • Oldja a görcsös köhögést: asztma, asztmaszerű hörghurut, dohányosok idült hörghurutja, szamárköhögés, időskori tüdőtágulás, hörgőtágulás
  • Étvágyjavító, görcsoldó, bélféregűző, puffadást csökkentő
  • Fokozza a pajzsmirigy működését
  • Izomlazító, görcsoldó (menstruációs görcsöknél, fejfájásnál, asztma esetén oldja a hörgők görcsét)
  • általános keringésjavító, növelhető vele az alacsony vérnyomás
Hogyan használjuk?

kakukkfu-teaTea készítése: 1 púpos kávéskanál füvet forrázzunk le 2 dl vízzel, lefedve hagyjuk állni legalább 10 percig. Műanyag szűrővel szűrjük le, langyosan fogyaszthatjuk. Előtte gargalizálhatunk vele.

  • Köhögés esetén napi 1-2 csésze lándzsás útifűvel 1:1 arányban. Mézzel édesíthetjük.
  • Allergia esetén: kakukkfű-macskamenta-lándzsás útifű 1:1 arányban. Legalább 1 évig kell fogyasztani minden reggel éhgyomorra.
  • Étvágytalanság esetén: reggel és délben éhgyomorra 1 csésze
  • Menstruációs görcs, fejfájás esetén: napi 1-2 csésze egész nap kortyolgatva
  • Dohányosok reggeli köhögését könnyíti, leszokás után segít a köhögés megszüntetésében és a tüdő tisztításában.

Kakukkfűméz: sötétbarna, fűszeres illatú különleges fajtaméz, amely elősegíti az emésztést, megszünteti a puffadást, ferőtleníti a gyomor- és bélflórát és enyhíti a felső légúti betegségeket.

Tinktúra készítése: tegyünk egy befőttes üvegbe kakukkfüvet, öntsünk rá vodkát vagy házi pálinkát. Naponta rázzuk fel, 1 hét múlva leszűrhetjük.

Adagolás: naponta 1 teáskanál tinktúrát tegyünk a forró teánkba, így az alkohol elpárolog. Izomsorvadás esetén a tinktúrát dörzsöljük be az izmokba. A kakukkfű tinktúra serkenti a bedörzsölés hatására az izomzat vérellátását és így az anyagcseréjét. Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, hosszabb távon kell alkalmazni. Bőrgombásodás esetén az alkoholos kivonatát kenhetjük a kezelendő felületre (pl. körömgomba) vagy készíthetünk lábspry-t.

Készíthetünk illóolajos-mézes köptetőt (pl. fenyővel és eukaliptusszal)

Nagyon jó összetevője a mellkasi bedörzsölőknek légúti betegségek esetén: az alapja lehet pl. shea vaj és jojoba olaj, ehhez tegyünk kakukkfüvet, édesköményt, fenyőt, eukaliptuszt (illóolaját)

Kakukkfüves fürdő: reuma, légúti betegségek, immunerősítés esetén

  • Heti 1x fürdővízbe tenni a teáját – nagyon jó a téli hónapokban immunerősítésre, (1 fürdővízbe legalább 3 liter teát kell önteni, melyet 3 ek. fűvel készítettünk el.)
  • Hasfájós csecsemőknek 2,5 dl kakukkfűteát tegyünk a fürdővizükbe

Inhalálásra is használhatjuk teáját és illóolaját is.

Párologtatásra: fertőtleníti a szoba levegőjét (pl. eukaliptusszal, szegfűszegolajjal együtt)

Szúnyogriasztó hatása van teafával váltakoztatva. 1-1 cseppet kenjünk az illóolajából a végtagunkra.

Kakukkfű a konyhában

kakukkfu-fuszerA francia, olasz konyha klasszikus fűszere. Étvágyjavító, puffadás gátló, görcsoldó. A kakukkfű különösen ajánlott gyomor- és epebetegek számára. Nehezebb levesek és főzelékfélék pl. bab, borsó, lencse, káposzta, karalábé, valamint zsíros ételek emésztését elősegíti. A vadhúsokat el sem lehet kakukkfű nélkül készíteni, mert az adja meg az igazi aromáját az ételnek.

Mire vigyázzunk?

Kismamák a növény illóolaját töményen ne használják, mert kis mennyiségben nyugtatja a simaizmokat (így a méh izomzatát is), de nagy mennyiségben méhstimuláló hatású.

Pajzsmirigy túlműködés, magas vérnyomás esetén is ellenjavallt.

A növény jellemzői, előfordulása 

A mezei kakukkfű legelőkön, kaszálókon, domboldalakon, napsütötte erdei tisztásokon igen elterjedt cserje. Kellemes illatú növény, az ajakosvirágúak családjába tartozik. Száruk 20-40 cm magas, kúszó, felemelkedő, az új hajtás lágy, alul fásodó. Leveleik keresztben átellenesek, 0,5-2 cm hosszúak. A levél mindkét oldalán illóolajmirigyek találhatók, ezért van az egész növénynek jellegzetes fűszeres illata. Virágaik kicsik, bíborvörösek, rózsaszínűek, ritkán fehérek. Termése sötétbarna makkocska.

A kerti kakukkfű a mediterrán területeken őshonos, nálunk termesztik. Nagyon jól mutat sziklakertekben. A kakukkfüvek között vannak egészen alacsonyak, szinte talajtakarók (kúszószárúak) is, melyek zárt, összefüggő, nagyon mutatós párnát, szőnyeget alkotnak a földön. A felágaskodó kakukkfű fajták 30-50 cm magasságúak. A méhek is igazi rajongói. Virágjai általában rózsaszín, egyes kakukkfű változatoknak lilás, bíborszínű vagy esetleg fehér. Kifejezetten fényigényes növények, melynek kielégítő fejlődéséhez bőséges napsütésre van szükség. Az idősebb tövek fokozottan fagyérzékenyek, melyekben a kemény tél komoly károkat tud okozni.

A növény virágos, leveles hajtását gyűjtjük májustól júliusig. A jó minőségű kakukkfű színe halványzöld, rajta a virágok szép, eredeti színükben száradtak, illata kellemes, jellemzően erős fűszeres.

Ismertebb fajtái:

  • Mezei kakukkfű,vadcsombor (Thymus serpellum)
  • Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)

Népies neve: balzsamfű, démutka, kakucskafű, thimián, vadkakukkfű, vadcsombor, mezei kakukkfű.

Illóolaj: timol vagy karvakrol?

A kakukkfű legfőbb hatóanyaga az illóolaja. A virágzó hajtásából vízgőz-desztillációval vonják ki az aromaterápia számára hasznos olajat. A kakukkfű illóolajának színe az első lepárlás eredményeként vörös, barna vagy narancsvörös. A második lepárlást követően áttetsző vagy halványsárga. A kerti kakukkfű illóolaj tartalma magasabb, ennek a fő összetevője a timol.

Mezei kakukkfű: illóolaj: 0,1-0,6% (20-30% karvakrol, terpinén, cimol, borneol, timol), fahéjsavszármazékok, flavonoidok, ásványi anyagok (Fe)

Kerti kakukkfű: illóolaj: 1-2,5% (20-70% timol, 3-15% karvakrol, borneol, linalool, geraniol), cseranyag, keserűanyag, szaponin, flavonoid, ásványi sók

Történelmi vonatkozások

A kakukkfű az egyik legősibb, legrégebben ismert és alkalmazott gyógynövény. A kakukkfű őshazája a Földközi-tenger térségének sziklás lejtői és örökzöld cserjései, ahol már közel 4000 éve használatos gyógy- és fűszernövény. Időszámításunk előtt 2000-ből származó ékírásos szövegekből tudunk arról, hogy a suméroknál a mai Irak területén a kapor és koriander ültetvények mellett kakukkfüvet is termesztettek. A legenda szerint a kakukkfű más illatos füvekkel együtt Szűz Mária ágyául szolgált. Valószínűleg ezért nevezik az “anyaság virágának”. Az ősi gyógynövénytan szerint a kakukkfű a trójai Heléné könnyéből született.

A különböző kakukkfű fajokat az ókorban erős fertőtlenítő hatásuk miatt holttestek balzsamozására, harctéri sérülések kezelésére alkalmazták. Innen származhat neve is, mely az óegyiptomi tham szóból eredően balzsamozó növényt jelent. A görögöknél a thymos szó bátorságot jelentett, ugyanis kakukkfüvet hímeztek az asszonyok a háborúba készülő férjük ruhájára. Európában a XI. században a Benedek-rendi szerzetesek terjesztették el. 

Járványok idején nagy mennyiségű kakukkfüvet fogyasztottak, de bedörzsölőként, füstölőként is alkalmazták. A kakukkfű évszázadokon keresztül a szegények antibiotikuma volt. Illata miatt a magyar nép „balzsamfűnek”, „tömjénfűnek” is nevezi.

A növény fő antibakteriális hatóanyagát, a timolt a 18.században Caspar Neumann fedezte fel. A vegyület azóta is az egyik leghatékonyabb növényi eredetű fertőtlenítő. (A timol 25x hatásosabb a mikroorganizmusok ellen a fenolnál, ami egy vegyi fertőtlenítőszer.)

A korai anatómusoktól a felfedezett mellkasi nyirokmirigy, a csecsemőmirigy (thymus) nevét a kakukkfű virágjához hasonló alakja miatt kapta.