Ma már nem is kérdéses az, hogy az élelmiszerIPAR nagyban hozzájárul a globális elhízáshoz. Az 1970-es évektől kezdve valóságos forradalom zajlott le az élelmiszeriparban. Addig elmondhattuk azt, hogy az emberek (háziasszonyok) az ételeiket maguk készítették el. A konzerv- és csomagolóipari technológiák térhódítása, az új tartósítószerek, mesterséges édesítőszerek és egyéb technikai újítások (pl. fagyasztás) lehetővé tették a gyártóknak, hogy tömegesen állítsanak elő tartós, ízletes, konyhakész élelmiszereket, termékeket. Ez persze könnyebbséget jelentett az embereknek…. na de milyen áron? Ennek a következményeit most látjuk igazából.

Az élelmiszeripar forradalma nemcsak mennyiségi változásokat eredményezett, hanem minőségi romlást is. A gyártók törekedtek a nagy mennyiség előállítására, amit csak olcsó alapanyagokkal, a minőség romlásával tudtak elérni. Ahhoz, hogy tartós legyen egy termék, kivonták az alapanyagokból a romlandó/avasodó elemeket, mint pl. a lisztből a korpát és a búzacsírát, vagy a répacukorból a rostot és a nedvességet. Az így előállított alapanyagok hónapokig, sőt évekig elállnak, valamint sokkal nagyobb kalóriatartalmúak lettek, mint korábban voltak.

A kormányok az agrárpolitikájuk révén – a nagy cégek támogatásával – tudatosan csökkentették a hús, tojás, búza előállításának költségeit, ugyanakkor a zöldség- és gyümölcstermesztés “haldoklott”. Ezért történhetett az meg, hogy a hústermékek, édességek, a tojás, tejtermékek egyre olcsóbbá váltak, miközben a gyümölcs és a zöldségárak megduplázódtak. Gondoljunk csak bele, egy 1 kg cseresznye majdnem vetekszik 1 McDonald’s-os menüvel. Te melyiket választanád?

Manipulatív reklámok

Mindezek mellett az élelmiszeripari befektetők érdeke a gyors megtérülés volt, így egyre inkább teret hódított a reklám. Már az 1970-es években! Most végig sem tudunk nézni egy filmet, hogy ne szakítanák meg 15-20 percenként minimum 5 perces reklámokkal. Ezek mélyen bevésődnek az elménkbe, és a boltban járva mindez imulzusvásárlásra ösztönöz bennünket. Nem is beszélve a díszes csomagolásrokról, kisebb “ajándékokról”, melyekkel a gyerekeket célozzák meg, és mindezeket szemmagasságban (a pénztáraknál) helyezik el.

Az agresszív, manipulatív marketingtechnikák a tudatalattinkba bevésődve irányítják viselkedésünket, szokásainkat.

“Karcsúra mosott” cégek

Persze az élelmiszeripari cégek az elhízást a mozgásszegény életmóddal magyarázzák.

Míg a környezetvédelemben a “zöldre mosás” kifejezés ismert – azokra a cégekre mondják ezt, akik környezetbarátnak állítják be magukat, de valójában nem azok – addig “karcsúra mosás” kifejezéssel minősíhetünk számos élelmiszeripari céget. Például a Nestlé a világ legnagyobb élelmiszergyártó cége, termékei között találunk csecsemőtápszert, ásványvizeket, reggelizőpelyheket, kávét, kakaót és teát, édességeket, tejtermékeket, jégkrémet, fagyasztott ételeket és állateledeleket is. 29 márkája van, ezekből nem túl sok van, amelyikről elmondható, hogy egészséges. Ugyanakkor a szlogenje: “Jó étellel teljes az élet” Számos nagy szervezetet támogat, együttműködik pl. a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségével is. Persze annyira nem akar “jó” lenni, hogy kivonja az egészségtelen termékeit, csak ezek mellett a termékpalettára helyez kevésbé egészségtelen élelmiszereket.

XXL a menő!

Az elhízáshoz hozzátartozik az is, hogy a gyorséttermekben megjelentek az XXL-es adagok. Mindehhez társul az, hogy a nagy adag arányosan olcsóbb, mint a kicsi. Akkor miért is ne vegyük meg a nagy adagot? De ne felejtsük el, nemcsak a méret is számít, annál fontosabb annak  beltartalma. Nem mindegy, hogy 20 dkg salátát eszünk meg, vagy 20 dkg süteményt.

Evés-ivás lépten-nyomon

Ma már elfogadottá vált, hogy mindig és mindenhol eszünk. Egy kis kesz a kocsiban, egy kis kóla a buszmegállóban, egy kis popcorn a moziban. Ezek egyértelműen felelősek az extra kalóriákért, így az elhízásért is.

Az ÍZ a kulcsa mindennek

Valljuk be, az emberek szeretnek finomakat enni. Ahhoz, hogy az olcsó, silány alapanyagokat el tudják adni, manipulálják ízérzékünket. A só-cukor-zsír hármas összetevőből alkotják meg  az ellenállhatatlan “finomságokat.” Ehhez még hozzájönnek a mesterséges ízfokozók, melyek tovább fokozzák az étvágyat, és többet eszünk a szükségesnél.

Egészségtelen élelmiszerek megadóztatása?

Igazán jó módszer lenne azt az elvet követni, amit a dohány esetében is megléptek. Egyrészt extra adót vetettek ki rá, másrészt a csomagoláson fel kell tüntetni képpel és szöveggel is a dohányzás káros hatásait. Milyen is lenne az, ha a chips csomagolásán fel lenne tüntetve, hogy túlsúlyt/elhízást okozhat. A cukor, a rum és a dohány megadóztatása egyébként nem egy új koncepció. Az 1700-as években Adam Smith skót közgazdász írta a Nemzetek gazdagságának természetéről és okairól szóló vizsgálatban, hogy “a cukor, a rum és a dohány olyan árucikkek, melyek az élethez nem szükségesek, általánosan fogyasztják őket, így ezek különösen megfelelő alanyai az adóztatásnak.”

Mi a megoldás?

Sosem tudtam azt elfogadni, hogy az olcsó, feldolgozott étel lenne a megoldás, mert csak ezt tudjuk megfizetni. Ha a valós költségeket nézzük, valójában nagyon magas árat fizetünk érte … az egészségünket. Meg lehet találni a módját, hogy költséghatékonyan, egészséges ételeket fogyasszunk… de ehhez meg kell változtatni a vásárlási és az étkezési szokásainkat. Például ne előre elkészített ételeket: szendvicseket, készételeket, előremosott salátát vásároljunk … itt valójában a  kényelmet és a csomagolást fizetjük meg. Ha lemondunk az édesített italokról meg a palackozott vízről, szintén jelentős spórolást tapasztalhatunk meg. Nem kell télen 800 ft-os paradicsomot és padlizsánt vásárolni, ilyenkor a vermelhető gyökérzöldégek, a sütőtök időszaka van. Nyáron viszont fagyasszunk vagy más módon tartósítsunk minél több alapanyagot, hogy télen ne kelljen ezeket “aranyáron” megvásárolni. Az így megtakarított pénzből vásároljunk alapanyagokat, és ezekből készítsük el ételeinket. 1 kg hús árából tudunk venni 1 kg száraz babot, melyből kiadós, laktató ételt tudunk készíteni.

Legyünk tudatosabbak! Persze ez nehéz, főleg a sok manipulatív reklám miatt, de ha megnézzük a termékek összetételét, mielőtt megvásároljuk, illetve alapanyagok felhasználásával mi magunk főzünk, akkor sokat tettünk az egészségünk érdekében.

Felhasznált irodalom: Dr. Michael Greger: Egyél úgy, hogy ne halj meg